A minőségi nyomtatás igazán fontos napjainkban. Mindannyian azt szeretnénk, ha a nyomtatni kívánt termékünk a lehető legszebb, legszínesebb, legmutatósabb lenne. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő nyomtatási technika kiválasztása. A legnépszerűbb nyomtatási módszerek közé tartozik az UV nyomtatás, a szitanyomás, valamint az ofszet nyomtatás.
Mi a különbség az UV-, a szita- és az ofszet nyomtatás között?
A minőségi nyomtatás igazán fontos napjainkban. Mindannyian azt szeretnénk, ha a nyomtatni kívánt termékünk a lehető legszebb, legszínesebb, legmutatósabb lenne. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő nyomtatási technika kiválasztása. A legnépszerűbb nyomtatási módszerek közé tartozik az UV nyomtatás, a szitanyomás, valamint az ofszet nyomtatás. Nincs olyan, hogy az egyik jobb lenne a másiknál, hiszen mindegyik eljárás egyedi és kiváló minőségű nyomtatást tud biztosítani különféle anyagokon. Mindegyik jó választás lehet, igazából attól függ ez, hogy mire is szeretnénk nyomtatni.
Ami először az eszünkbe jut, ha meghalljuk azt a szót, hogy UV, valószínűleg a nap. A nyomtató természetesen nem használja fel a nap erejét a folyamat során, viszont ugyanazt a fajta ultraibolya fényt alkalmazza a speciális tinta szárítására a nyomtatott anyagnál. Amíg az oldószeres tintákat a levegőn kell szárítani, vagy hőt használva, az UV tinta azonnal reagál az UV fényre, így sokkal hamarabb kiszárítja, mint bármely másmilyen nyomtatási módszer.
Ez amiatt is fontos tényező, mivel a tinta azonnal kiszárad, így nem lesz ideje arra, hogy a levegőben elpárologjon, vagy esetleg az anyag túl sokat szívjon magába, ennek az lesz a következménye, hogy a nyomtatott színek sokkal élénkebbek lesznek, és többféle anyagra is nyomtatható.
Mint minden technológiának, ennek is megvannak a maga előnyei, és hátrányai:
Előnyei:
- szinte bármilyen felületre lehet vele nyomtatni
- környezetbarát
- tartós
- élénk színek
- gyors száradási idő
Hátrányai:
- drága a hozzá szükséges nyomtató, és felszerelés
- lassabb nyomtatás
Szitanyomás
Az UV nyomtatáshoz képest ez egy régebbi nyomtatási forma. Egészen az 1900-es évek elejére vezethető vissza a modern szitanyomás, és ahogy teltek az évek egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, leginkább a ruhadarabokra való nyomtatás esetén, vagy egyéb anyagokon, mint például műanyag, üveg, vagy fém.
Ennél a nyomtatási módszernél egy stencilt használva nyomtatják a képeket, grafikákat az anyagra. Ezt úgy lehet elképzelni, mint pl. a bélyegzőt, amivel a tintát a felületre juttatják a sablonról.
A szitanyomásnál egy szitához hasonló hálót használnak stencilként, erről a tinta tovább kerül az anyagra, amikor a hálóra nyomást gyakorolnak. Amennyiben több szín is kerül az anyagra, akkor több sablont használva a színek külön-külön rétegenként kerülnek nyomtatásra. Így igazán kiváló minőségű nyomatot lehet létrehozni, viszont bonyolultabb mintákat már nem lehet vele szépen kinyomtatni. Például fényképek nyomtatására nem alkalmas a szitanyomás.
Előszeretettel használják a szitanyomást ruhák megszemélyesítéséhez. A tinta könnyedén a szövethez tapad, ezáltal tartós, minőségi nyomatot létrehozva, amely többszöri mosás után is kifogástalan állapotban van. Mivel gyakran egy stencilt, csak egy fajta grafikához tudnak felhasználni, így kis mennyiség esetén nem költséghatékony, hiszen a sablon létrehozása is egy időigényes, költséges folyamat, és csak nagyobb mennyiség esetén térül meg. Ezáltal a szitanyomás a legideálisabb választás lehet az esetben, ha egyszerű mintákat akarunk nagy mennyiségben nyomtatni.
Előnyei:
- a tinta tartós, bírja a többszöri mosást
- nagy mennyiségű nyomtatás esetén költséghatékony
- különböző felületeken alkalmazható
Hátrányai:
- kis mennyiség esetén magas költséggel jár
- anyagméret korlátozott
- lassabb gyártási idő
Leggyakrabban olyan termékek esetén használjuk, mint például a szórólapok, névjegykártyák, magazinok, vagy egyéb kiadványok nagyobb mennyiségbeli előállítására. Ez a nyomtatási eljárás ideálissá teszi ezen termékek számára a futószalagon való nyomtatást. A futószalag több nyomtatót is egyesít egymás után, melyeken az oldalak átmennek. Mindegyik nyomtató egyszerre egy szín nyomtatására lett megalkotva, mely CMYK színkódot használ (cián, magenta, sárga, és fekete). Festék helyett tintát használ ez az eljárás, így egy élénk, tartós színt fogunk kapni. A papír alapú kiadványok nyomtatására ideális az ofszet technika, hiszen a tinta nem reped fel, amikor a papírt meghajtják.
Ez a fajta nyomtatási eljárás a nagyobb mennyiségeknél a legjobb, hiszen minden nyomtatót a futószalagon elvégzendő feladatok előírásának megfelelően kell beállítani. Kétoldalas nyomtatás esetén, a két oldal nem rögtön egymás után lesz kinyomtatva, hanem egy második ciklusban fog történni a második oldal nyomtatása.
Előnyei:
- oldószer helyett tinta alkalmazása
- tartós a tinta, nem reped fel, amikor a papírt meghajtják
- rendkívül nagy mennyiségben képes előállítani
Hátrányai:
- nyomtató magas költsége (kis mennyiség esetén főképp)
- kisebb méretű nyomatokhoz alkalmas (kiadvány, szórólap stb.)
- bonyolult beállítani a nyomtatókat
Megvizsgálva mindhárom nyomtatási eljárást, láthattuk, a maguk nemében mindegyik nagyszerű módja a nyomtatásnak, attól függően mit szeretnénk nyomtatni.
